Az égiekkel barátságban van a meijin klub, hiszen az idén is megrendezésre került a kisszékelyi edzőtábor 2010.július 12-17-ig, ahol jó idő fogadta a kis karatékákat. Lehet, h. túl meleg is volt a napi 4 edzéshez. A lelkes kis csapathoz az idén csatlakozott a kulcsi klub, így kibővülve már 30-35 gyerek vett részt abban a szellemben, hogy épp testben épp a lélek. Az idén teljesen felújított előtér várt ránk, de a megszokott sátrakban, vaságyon edződtek a lúrkóink. Nekik élmény, nekünk aggódás volt otthagyni őket ebben a melegben Őket az idén megspékelve egy kis szúnyoginvázióval. Mi szülők tudtuk, hogy jó kezekben lesznek, vigyáz rájuk a 2 mester Imre és Gábor. Élménybeszámolókból megtudva voltak összezördülések, amik kisimultak, de a legtöbb főszerepé a nevetés volt, ami társult egy olyan küzdeni akarással, több ismeret befogadásával, egy cél érdekében, hiszen az idei tábor végén is volt övvizsga ahol bizonyítani kellett, h. jobb vagyok mint egy héttel ezelött. A klubbunkból ez három kis embernek sikerült. Máté citromsárga, Bence kék, Zsiga pedig zöld övvel büszkélkedhetett a tábor végén.
A nomád életmód mellett volt minden nap strandolás, ahol edzések is folytak. Az első nap este a focivébén szeretők szurkolhattak a kedvencnek és akinek hiányzott a modern technika és egy kis tévé az laptopon nézhetett filmet a töbiekkel esténként. Kell ennél több, hogy sok emlékkel hazatérve mesélhessenek nekünk??
Az utolsó nap nem maradhatott el a megszokott záróbuli. Az idén egy nappal előbb pénteken került rá sor. Sok süteménnyel megérkezve a nagy melegben kipirúlva hallgatuk a beszámolókat és nézegettük a sok sérülést, a sok szúnyogcsipést.
Melegnek meleg volt, de ahogy ahogy jött az este, jöttek a szúnyogok is. Jött a jó hangulat, a bográcsban csak nem akart megpuhúlni a hús, de két program még hátravolt.
Az a beszéd, ahol a szülők igen is büszkék lehettek arra, amit a gyerekek végigcsináltak az 5 nap alatt. A kitartásukra , a küzdeni akarásukra. Gábor mester meg is jegyezte, hogy a szülők nagy része elmenkült volna 2.nap után. Ezt meg is jegyeztem, hogy túlzás volt, mert már fél nap után feladta volna a szülők többsége.
És hátra volt a beavatás akik övet váltottak. Akik nem váltottak azok várták, h felavassák azokat akiknek sikerült. Ők büszkék is voltak, meg túl is akartak lenni a néhol fájdalmas ütéseknek. De túlélék.Húrrá.Gratulálunk még egyszer.
Elmondhatjuk, jól éreztük magunkat. Jót beszélgettünk, jobban megismertük egymást és már arról beszélgettünk, h Városlődön találkozunk a nyár végén.
Köszönjük a szervezőknek!
A nomád életmód mellett volt minden nap strandolás, ahol edzések is folytak. Az első nap este a focivébén szeretők szurkolhattak a kedvencnek és akinek hiányzott a modern technika és egy kis tévé az laptopon nézhetett filmet a töbiekkel esténként. Kell ennél több, hogy sok emlékkel hazatérve mesélhessenek nekünk??
Az utolsó nap nem maradhatott el a megszokott záróbuli. Az idén egy nappal előbb pénteken került rá sor. Sok süteménnyel megérkezve a nagy melegben kipirúlva hallgatuk a beszámolókat és nézegettük a sok sérülést, a sok szúnyogcsipést.
Melegnek meleg volt, de ahogy ahogy jött az este, jöttek a szúnyogok is. Jött a jó hangulat, a bográcsban csak nem akart megpuhúlni a hús, de két program még hátravolt.
Az a beszéd, ahol a szülők igen is büszkék lehettek arra, amit a gyerekek végigcsináltak az 5 nap alatt. A kitartásukra , a küzdeni akarásukra. Gábor mester meg is jegyezte, hogy a szülők nagy része elmenkült volna 2.nap után. Ezt meg is jegyeztem, hogy túlzás volt, mert már fél nap után feladta volna a szülők többsége.
És hátra volt a beavatás akik övet váltottak. Akik nem váltottak azok várták, h felavassák azokat akiknek sikerült. Ők büszkék is voltak, meg túl is akartak lenni a néhol fájdalmas ütéseknek. De túlélék.Húrrá.Gratulálunk még egyszer.
Elmondhatjuk, jól éreztük magunkat. Jót beszélgettünk, jobban megismertük egymást és már arról beszélgettünk, h Városlődön találkozunk a nyár végén.
Köszönjük a szervezőknek!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése